2018. január 2., kedd

Jó most...

Reggel, mikor a munkába mentem esett az eső, borús, sötét, hűvös idő volt. És január 2.-a.
Olyan kicsit abszurd volt a helyzet, ott voltak a munkahelyemen a karácsonyi dekoráció, mégis olyan távolinak tűntek az ünnepek. Már cseppet sem bántam, hogy dolgozni kellett jönnöm, és pont ezen filóztam, még mindig semmi bajom azzal, hogy dolgoznom kell jönni, jó itt. És ez akkorát dob a napomon.
Ez nem azt jelenti, hogy nincs olyan ami zavar. Zavar, hogy még mindig van olyan dolog amit nehezebben értek. De megcsinálom, csak segítséget kell kérnem. Ezzel nincs baj, csak nehogy agyára menjek majd annak akitől kérem. :)
Azért is szeretek dolgozni, mert akkor én vagyok, Anikó. Nem anya, nem nő, nem feleség, nem szomszéd, vagy a ismerős... Hanem csak ÉN!
Nekem ez még mindig új. Ilyen érzés sok éve volt.
Persze ez nem azt jelenti nem szeretek itthon lenni, de nagyon szeretek...
De jó ez így nagyon most. :) 

3 megjegyzés:

  1. Naná, hogy jó csak Anikónak lenni.Hajrá!

    VálaszTörlés
  2. Pontosan fogalmaztad meg, hogy miért jó munkába menni. Én ugyanezt éreztem és soha nem értettem azokat, akik otthon maradtak, hogy nem vágynak valami másra? Nem azért, mert azt gondolom, hogy otthon nincs mit csinálni, de munkába járni, az egy más életminőség. Más emberek között lenni. Örülök, hogy te is megtapasztalhattad.

    VálaszTörlés