Az igazság az, hogy azért rájöttem jó nekünk. Csak mi azt nem mindig vesszük észre.
Apró dolgokból áll össze és a vége mindig jó. Olyan jó lenne, ha ezt sokszor meg is látnánk. Mert ha benne vagyunk természetes...
DE, ha visszagondolok például a hétvégére, tisztán látom a jót. Milyen jó volt együtt adventezni kicsivel és naggyal.
DE, ne úgy képzeljétek, hogy gurgulázva nevetve, kéz a kézben megyünk az adventi vásárba. Mesi várta Dávidot, kicsit fáradtan jött, de megjött. Bence épp hogy felöltözött, fázott is rendesen de ő tudja...én nem idegeskedem. Miért is tenném, montam neki öltözzön fel, nem tette, ő fázik. Mi Dávidunk, hív, hogy a városban van, épp mikor indulnánk, szembe jön a bicóval, kérdezzük, jön e velünk? Jött! Vártunk rá, a kocsiba míg felvesz egy kabátot, amit természetesen nem húzott össze. :-) Mi is Zsoltival kicsit összevitáztunk, de persze semmi komoly, csak a karnis méretén...Szóval így indultunk el....:-) Picit feszülten.:-) DE olyan jó volt együtt.
DE például tegnap este, fáradtan hazaértem, olyan fél hét után, bekukucskálok a nappaliba, és porszívózik a nagyfiam épp, nem öröm ez? Jó még utána főztem csilis babot és kiszedtem a száradt ruhákat..
DE most például, a finom narancs és a málnás csokis műzli dob fel, pedig migrénem van. Kettős front hatás..pffff
És öröm a karácsony nagyon. Várakozás,a forró csoki, a fények, a díszek, a mindennapi meglepi, mindenkinek...zsebbe, hol üzenetben, nekem így kerek az egész.
És rá kellene jönnünk nincs tökéletes, csak a pillanat. De az sok van, sok sok pillanat, és míg az van, minden van!!!!
Apró dolgokból áll össze és a vége mindig jó. Olyan jó lenne, ha ezt sokszor meg is látnánk. Mert ha benne vagyunk természetes...
DE, ha visszagondolok például a hétvégére, tisztán látom a jót. Milyen jó volt együtt adventezni kicsivel és naggyal.
DE, ne úgy képzeljétek, hogy gurgulázva nevetve, kéz a kézben megyünk az adventi vásárba. Mesi várta Dávidot, kicsit fáradtan jött, de megjött. Bence épp hogy felöltözött, fázott is rendesen de ő tudja...én nem idegeskedem. Miért is tenném, montam neki öltözzön fel, nem tette, ő fázik. Mi Dávidunk, hív, hogy a városban van, épp mikor indulnánk, szembe jön a bicóval, kérdezzük, jön e velünk? Jött! Vártunk rá, a kocsiba míg felvesz egy kabátot, amit természetesen nem húzott össze. :-) Mi is Zsoltival kicsit összevitáztunk, de persze semmi komoly, csak a karnis méretén...Szóval így indultunk el....:-) Picit feszülten.:-) DE olyan jó volt együtt.
DE például tegnap este, fáradtan hazaértem, olyan fél hét után, bekukucskálok a nappaliba, és porszívózik a nagyfiam épp, nem öröm ez? Jó még utána főztem csilis babot és kiszedtem a száradt ruhákat..
DE most például, a finom narancs és a málnás csokis műzli dob fel, pedig migrénem van. Kettős front hatás..pffff
És öröm a karácsony nagyon. Várakozás,a forró csoki, a fények, a díszek, a mindennapi meglepi, mindenkinek...zsebbe, hol üzenetben, nekem így kerek az egész.
És rá kellene jönnünk nincs tökéletes, csak a pillanat. De az sok van, sok sok pillanat, és míg az van, minden van!!!!
Így igaz! .... minden van! :)
VálaszTörlésEzt most olyan jó volt olvasni :) ! És tényleg a pillanatok a lényegek, puszillak :) !
VálaszTörlésNagyon örülök Anikó ennek a bejegyzésnek egy kicsit felébresztett, köszönöm! Minden van:)!
VálaszTörlésHm. Érdekes amit írsz. Sokat hallgattam nagymamát. Anyu dolgozott, rá voltam bízva. A háborúról mesélt, hogyan élték túl. Tisztába kell lenni a múlttal, a saját őseink múltjával, hogy lássuk mennyivel jobb nekünk és akkor ennek tudunk örülni.
VálaszTörlésÉn gyermekotthonban dolgoztam 15 évet. Nem is tudjuk elképzelni, hogy mit jelent az, hogy valakinek van egy családja, akire számíthat, aki mellette áll, akihez haza lehet menni. Nem az anyagiak a fontosak, csak legyen valakink, ezért azt mondom, hogy Ti egy boldog család vagytok és szerencsére mi is.
VálaszTörlés