Ma...

...elvetettük Csengével a paradicsom magokat. Hogy van amelyikbe 2 szem került van amelyikben 12? Hát igen, ilyen a mag vetés, egy kétévessel. Utána mindent ültetni akart.:-)) Majd nem tudom honnan keveredett oda, de letakarta a konyharuhával amit ültetett.:-))) Tanul a lelkem, lehet sok kelt tésztát sütöttem mostanában? :-)))))
Ma amúgy is jó dolgom van, maradt borsóleves tegnapról, és mákos tészta lett mellé. Na az nem egy kihívás megcsinálni.;-) Meg a szokásos mosás, bár még nem mertem lekapni a hat adag ágyneműt kimosni. Süt a nap, de még nem az igazi. Persze, hiszen február van, de péntektől...Azért durva, hogy lapoztam a naptáron tegnap és szembesültem, jövőhéten már március, nem is az eleje. Jó lenne már kirándulni, olyan langyos, illatos tavaszi napon!

Nálunk a tavasznak...

....több jele is van!:-)
Elsőnek meglátom a krókuszt a kiskertemben, és a tulipán hajtást! Látom a fákon az ébredést,földön a madarak hagyta magmaradványát, gyors söprésben van Zsolti, és már utálja, hogy az eddig hűtőként és lomtárnak használt asztal, még tele van az üres befőttes üveggel.:-)))
Majd a kirakott ruha, nem mondom, hogy nap illatosra, de megszárad.
Csengét be sem lehet hozni ebédelni...és a legjobban jellemző, két oldalról jön..egyik a szomszéd, autót porszívózik(biztos legálisan), nem egyet.
A másik oldalról, apósom kapirgálja a kertet, és bömbölteti rádiót! Na nem éppen, a jó ebédhez szól a nóta megy. Mivel ez nem politikai blog, így nem írom le milyen csatorna, én nem szeretem, az tutifix!
Ó, madár csicsergés....

Szusszanok...

...egy kicsit! Válaszolok a két kérdésre, amit kaptam, több nem jött!
Kata kérdezte, (ugye így hívnak? most bajban voltam)nekem mi  legnehezebb az anyaságban?
Nyílván, ez időszakra is bontható. Mert régen fizikailag voltam fáradt. Három pici gyerek kiszívja az energiáját az anyának.:-) Majd azt hittem mindig, hogy annál nincs rosszabb mikor mondod a magadét és nem csinálja amit kérsz. Persze magasabb hang erővel mondod a magadét, kisebb hatalom harc árán megcsinálja amit kérsz, vagy szeretnél. Majd jött, és jön a kamaszkor, és megdöbbensz, hogy ugyanúgy mondod, de süket fülek, kisebb hatalom harc és alul maradsz. Majd nagy kibékülés...majd kis idő múlva újra. Itt már nincs az, hogy tudod, hogy ha megfogod a kezét akkor nem szalad az útra. Most látom csak Csengével, hogy nem az a legrosszabb mikor dacol, hanem lesz rosszabb is.:-) Így lubickolok most ebben.:-)))
Most különben a legnehezebb, hogy a nagyokkal teljesen más szeretet nyelvvel kell beszélni mint eddig. Ez azért rossz, mert nagyon fárasztó, lelkileg, és szellemileg. Tudom, ez lassan beáll újra, akkor könnyebb lesz. De még nagyon hullámzó ez, és nem olyan nagy hullám, hogy sokáig le, majd fel, hanem sűrű, kisebb hullámok! És ez a fárasztó!
De mint Erika kérdezte Katarból, honnan veszem az energiát? Zsoltiból, gyerekekből, magamból, tőletek...és abból, hogy mindig is ezt szerettem volna. Egy nagy családot, szerető férjet, gyerekeket! És ma is hálás voltam délelőtt, és dúdoltam palacsinta sütés közben, mert megvan mindenem amire vágytam az életben. :-)))
Köszönöm a kérdéseteket!:-)

Érzem....

itt a tavasz!:-) nem nézek időjárás előrejelzést! :-))))

Ma voltam bevásárolni a hétre. És megálltam a palánta magok mellett. Bár tavaly szentül megfogadtam idén nem ültetek, már ott van a teraszon a föld, a kis ültető láda, és a magok is. Nem mondok semmi újat annak aki régóta olvas, iciri- piciri kertünk van. Abban mindent szeretnénk ültetni. Én legelsőnek sárgabarack fát szerettem volna, meglett. Majd jött a nyírfa vágyam, az is meglett!:-) Majd Zsolti bambuszt szeretett volna, megvan, majd vér szilva fa, japán juhar, ribizli bokor, szilvafát is ültettünk tavaly, meg van füge bokor, egy ringló fa, és kibújt a semmiből egy eperfa, vagyis nem is a semmiből, hanem a szúrós feketeszeder közül. És persze legyen gyep, meg a pingpong asztalnak hely, vagy a medencének. Elkerítve meg a nagy becsbe tartott tó van, körbe szebbnél szebb növényekkel, pl. pampa fű, virágzó, ezaz....és a gyönyörű tavirózsa. Mellette a fűszer kert, ma szemre vételeztük Zsoltival, a rozmaring gyönyörű és a kakukkfű, majoránna, meg a zsálya is. Cirtomfű már teljesen ellepte a kertet. De imádom, mint a nagyon öreg, és gyönyörű levendulát is. Mellette van két friss tő is. És ebben a kicsi kertben van még a tulipán, meg a nárcisz, és a krókusz. Meg bújik a medvehagyma. Ide közé rejtem a dézsába a paradicsomot is, amit tavaly annyira sajnáltam megritkítani, hogy alig termett. Na idén ez másképp lesz!!!! Ja és vettem uborkát is, az futhat a kerítésre...Kihagytam valamit??? Ja, csak a két nagy leanderemet, meg a dupliaszírmú kicsit, és a angyaltrombita virágot a babérfát..és pár kaktuszt!:-) De mondom zsebkendó méretű a telek!:-DDD Mihez kezdenénk ha nagyobb lenne????
És imádom a virágokat, már vettem is mini napraforgó magot...és még csak most jön a tavasz!:-)))


ja, és nem kérdeztek semmit tőlem, ezek szerint ismertek????Az JÓ!!! És köszöntöm az új olvasóimat, és a régieket is. Csodaszép délutánt Nektek!!!!
 

Tegnap este...

....végig izgultam a 100 000. letöltést!:-)))
És azon filóztam, már mennyi mindent írtam, történt velem, velünk három év alatt!
Sok kedves blog társamat megismertem, írhatom azt is, napi szinten váltunk pár mondatot!
Sose felejtem el, mikor egyszer írtam egy kicsit szomorú bejegyzést, és annyi hozzászólás jött, hogy miközben olvastam, potyogtak a könnyeim annyira jólesett. Abból merítek erő ma is!

Már múltkor Dominikánál olvastam, meg talán régebben Diusnál, nagyon megtetszett, hogy ha valaki szeretne feltenni neki egy kérdést, megteheti.

Így, veszem a bátorságot és ha van valamilyen kérdésetek hozzám, akkor azt nagy örömmel veszem.:-)
Ha lesz annyi kérdés, lesz külön bejegyzés róla, ha nem, akkor itt válaszolok rá.
Tehát senki ne fogja magát vissza, talán most kicsit azokat is megmozgatom, aki olvas, de nem írt nekem soha.:-))) Nagyon várom!
 

Gáz ügy, útóirat!

Már nem vagyok mérges, ideges, emiatt. Minden esetre meg van a véleményem az ügyről, mivel ez egy nagyon hosszú történet, és teljesen nem is pozitív, így nem megyek bele az ügybe jobban. Ma megjött az utolsó levél. Meg pénteken a csekk, ami 44000ft-ra módosult, 25000ft-tal kevesebb mint az előző csekk. Ma Zsolti hívja őket, a gépben az áll, közös megegyezéssel jött létre ez a számla. Hogy ki kivel egyezett meg, az rejtély!:-( És nem is fejtették ki, miért ennyi, az annyi...na de már így is többet írtam, mint amennyit akartam!
Tanulság: Bukovinszki családban is bevezetek( üzlet szabályzat helyett), család szabályzatot! Ha felhúzza valamelyik Kamasz az agyamat, visszamenőleg egy évre, annyi ölelést és puszit kell adnia, amit én mint kedves munkatárs(rabszolga), kiszabok!!!!!:-) Azonnali végrehajtással....Ma is sokat kaphatnék!;-) (kaptam is)

Mit is írjak?

Hogy, jó kis hétvége volt, bár vasárnap megint ment a műsor a gépezés miatt. Nem tudom, én vívódom miatta, igaza van Zsoltinak, hogy Mesinek kevesebbet kellene ott ülnie, és van egy oldal ahova nem szeretnénk, hogy járjon. Erre pont tegnap Zsolti ment a számítógéphez, amit Mesi használt előtte. Én tudom, hogy nem ez a jellemző amit Zsolti látott, sajnos pont azt amitől meg szeretnénk védeni a gyerekeinket. És ez a kezdő lap volt, onnan tud a saját oldalára menni, ahol "beszélgetnek". Én nem nevezném annak, és mondtam Mesinek szakadjon már le róla. A fb-ról nem tudom eltéríteni, már nem is akarom, mert tisztában vagyok hogy ma ez a "menő"! Nem tudom, nem tudom...Akinek van nagyobbacska gyereke, hogy oldja meg a számítógépezés időtartamát és hogy látja át, mit csinál rajta a gyerek?????

Sajnos a tágabb családban korlátlan netezés van megengedve, saját laptoppal, vagy telefonnal...így "jó" példa van a gyerekeim előtt. És a fiúkat is kezdi begyűrűzi ez a világ. Én meg ölődök, villámot hárítok, csalódok... Megint hülye begyepesedett szülők vagyunk....

Azért volt nagyon jó is  a hétvégén.:-) Például, három pizza készült. Egy ebédre, egy vacsira, meg vasárnapi vacsira. Kettőt Dávid csinált, egyet Mesi. Jókat nevettünk, ahogy eltűnt a tepsi pizza, majd egy nagy tepsi almás pite, mellette volt sült krumpli, és hal is sütve, vasárnap meg nem lehet, húsleves nélkül. Meg mellé kis rántott hús krumplipürével, barackkal.:-) Komolyan kifőzdében vagyunk.:-) Megjött a gyerekek étvágya, lassan szokom a nagyobb adagban főzést!:-))))
Mára maradt húsleves, és csináltam mellé krumplis tésztát!
Az jó hír, hogy érzi minden porcikám, hogy jön a tavasz???? Mindenem fáj!:-(

Látjátok...

....ott a jobb felső sorban a számlálót? Látjátok mi felé közelít?:-) Még ha a felét, csak én néztem meg:-))))), akkor is nagyon hálás vagyok Nektek, Kedves olvasóim! Mostanában érzem jó felé halad a blogolásom. Örülök, hogy nem naplószerű lett, hanem olyan eleven. És ezt nektek köszönhetem, 78 akik felvállaltátok, hogy olvastok, és nagyon sokszor írtok is! Ettől lett számomra kedves ez a blogolás. Jólesik mindig a visszajelzés, és mikor nem vagyok olyan jó passzban, soha nem hagytok magamra! Jól esik a névtelen hozzászólás, bár én még olyat nem kaptam, mert amíg ott van elköszönéskor a név, addig nekem nem névtelen. És soha nem kaptam bántó hozzászólást! De annak is örülök, ha valaki odaírja, nem ért éppen velem egyet, és megbeszéljük. Ettől, olyan baráti blog lett ez!
Tartsatok továbbra is velem, tudjátok, a köves teraszon, a színes székek között, én szoknyában, kötényben (na jó más ruha is lenne rajtam:-))Viszem a kávét, teát, kapucsínót. És mindenkinek a kedvenc sütiét. Süt a nap, csiripelnek a  madarak, és egymás szavába vágva meséljük az aznapi velünk történteket!:-)
Még egyszer KÖSZÖNÖM!

Meglepő...

....érdekes, tanulságos! Ez mindent elárul, a tegnapi szóbeli felvételiről. Én sokkal lazábbra gondoltam, és jót mosolyogtam, mikor láttam az ifjúságot izgulni. Hát, ez mégsem érettségi! És meglepő, mert igenis, rengeteg dolgot kérdeztek Mesitől. És hadart és izgult, pedig  Ő mosolygott a legtöbbet! Úgy összezavarta magát a végén, hogy kivel készítene riportot kérdésre, rávágta, hogy Orbán Viktorral.:-))) (egy apuka éppen azt ecsetelte a társaságnak, hogy a hírességeknek ne a mai sztárokat mondják, hanem Pavarottit, és a végén még a politika is belekerült, így maradhatott meg Mesi fejében ez!:-D) Humán tagozatra szóbeliztek a gyerekek. 12-en, érdekes volt! Mert ahogy álltak sorban a gyerekek. Volt olyan aki anyukájával, teljesen összefonódva, izgultak. Volt, aki csak mappa, és kabát tartónak használta anyukáját!:-) Volt aki öltönyös apukával, és "harcikutya" anyukával jött. Voltak a laza szülők, akik csak néha néha megölelték a gyereküket, és voltak akik szülők nélkül, egyedül izgultak a sorban. (őket nagyon sajnáltam) És voltak Mesiék, akik hárman voltak, egy fiú osztály társ, Mesi előtt szóbelizett, ott drukkolt egy barát is, és Mesi. Vihogtak, mint a kamaszok!:-)))Már meg is jegyezték, hogy nem izgulnak? Na bennük így jött le a feszültség, én meg a kispadon figyeltem Mesit! Jó volt!!! :-)))
És a tanulságos, az volt, hogy a nem izgulásnak meglett az eredménye, nem úgy sikerült ahogy szerette volna Mesi! Örült, hogy az első nap túl van rajta, bánta, hogy nem úgy sikerült! Én mondtam neki, ha ezen múlik, hogy felvegyenek, mert Orbán Viktorral akartál riportot készíteni, akkor ez van! Majd március 4.-re kapott időpontott  a másik gimibe is szóbelizni. Azt mondja már nem annyira izgul. Viszont szimpatikus volt, hogy egy személyes, szép levelet kapott az iskolából, ahol nem szóbeli vizsga néven futott a dolog, hanem személyes elbeszélgetésen. Pedig itt is komoly kérdések vannak, mű elemzés. Négy könyvből lehetett választani.

Mondjuk nem értem a stresszeltetés lényegét? Bár azt gondolom, nem olyan rossz ha egy kicsit elgondolkodnak, hogy azért van tétje a dolognak.

Végre, végre...

....olyan jó idő van, hogy Csenge kint tesz vesz, én bent főzök! Annyira aranyos, ahogy tologatja a babakocsiját, idomítja a Tégla kutyust. Tavaly még nagyon féltékeny volt Csengére, Tégla, most úgy látom jó barátok lesznek.:-)))

Én nem tudom, hogy csináltuk idén, de nem voltunk betegek. Annyi helyről hallom a picurkákat, hogy betegek, de Csenge nem volt, és a többiek sem. Talán az ősszel egy kisebb nátha. Most is horkol éjjel Csenge, de a foga miatt, 4 örlő fog jön egyszerre. Na most, csak nem kiabáltam el valamit, és nem most jön a betegség, csak ezután...
Mai biggyesztés, Lasagnét csinálok, vagyis már sül. Pogácsát szeretnék sütni a napokban, lehet holnap lesz a napja, akkor nem kell rohangálni sehova (legalábbis eddig úgy néz ki:-)

"anyaságosdi"

Dominika, írt nemrég a blogjában erről a témáról. És ugye az ember elkezdi maga felé fordítani a bejegyzést! És elgondolkodtam, nekem mi a legnehezebb az "anyaságosdiban". Persze, ha ezt a kérdést 10 évvel ezelőtt rágom át magamban, teljesen más lett volna amit írok. Akkor valószínű arról írnék, mennyire nem fogad el minket az élet. Mindenhol csak azt kaptam, minek szültél három gyereket, ha nem bírod? Bizony gyarló voltam, és fáradt...nagyon. Gondolhatjátok semmi segítségem nem volt, meg is kaptam az okokat miért! Pedig aki ismer tudja, én nem az a gyereklepasszóló vagyok. Egy udvarban lakunk anyósomékkal, de szinte mindent leválasztottunk magunknak. Vita elkerülése végett. (így is mindig van) Nagyon jó beosztása van a teleknek, meg a háznak, nem nagyon látjuk egymást, csak ha akarjuk. (mondjuk irtóra zavar, hogy hatan kucorgunk kisebb helyen mint ők ketten, de ez egy más téma!)Bár ebben is elfogadóbb vagyok, ha felmegy Csenge ebéd előtt egy fél órára, nem csinálok ügyet, hogy teletömik, csak határozottabban kérem, ne olvadós rágó legyen, hanem inkább egy kocka csoki, vagy túró rúdi. Fiúknak tönkre ment a foguk ezeken a nasikon! És fél óra múlva, ha nem 10 perc már itthon is van Csenge...vajon miért? Gyerekek sem járnak fel hozzájuk, Mesi amúgy sem, Bence ha csokit enne:-)), Dávid nagyritkán. Ezt is megkapom, mert miért nem mennek többet fel, ha felmennek, miért vannak itt, pihennének. Régen, napokig kattogtam miatta, ma már nem. Fejlődő képes vagyok! :-)
Csak ez az anyaságosdi..ma reggel dübörög a hormon a fiúknál, arra ébredek, hogy egyik morog, másik majdnem odacsap...jó volt! Visszasírom, mikor a repülőzés és a kisautók utánzása ébresztett fel. :-) Ma éppen utálják egymást, de szorosan egymás mellett vannak...mindig mindenben. És nem tudom határozottan mondani ki követ, kit mindig követik egymást. De ha az egyik felmegy, megy a másik is, ha lejön, a másik is...Mesi ma éppen tündi bündi, izgul, kéri menjek vele délután (persze, hogy megyek). Azt is írta Dominika, libikóka az élet. Az biztos, de ez a kamaszkor olyan libikóka, biztos emlékeztek, mikor fent vagy, de utána hirtelen lent és mikor földet érsz, huppansz egy nagyot! Ha szerencsés vagy, van egy fél autógumi a feneked alatt!:-D
10 év múlva már beérik a nagyok "gyümölcse" lesz egy 22, 23 éves fiam, és egy 25 éves lányom. És igen lesz egy 12 éves leányzónk is, akivel kezdhetjük majd előröl.....:-))))

Vásárlás!

Nemrégen jöttem meg a heti vásárlásból. Már tegnap kérdik a gyerekek nyomatékosan, ugye ma megyek vásárolni? Ez jelzi, fogytán a muníció...:-)  Jövök haza és olyan segítőkészek, hogy ihaj!!!:-D Persze, mert tudják ilyenkor csurran cseppen valami finomság, és tényleg csurran cseppen...:-) Utána kénytelenek beérni a házi sütivel, szegények!:-)))
 

Néha...

...tele a fejem mindennel, amit leírnék mint most, néha meg tök üres! Nem tudom melyik a jobb?:-)
Próbálom elraktározni a témákat, majd üres napokon előcsalogatom..
Hét lényeges mozzanata, hogy végre kiderült Mesi, csütörtök délután fog szóbelizni az egyik gimibe. Izgul, kellőképpen stresszelik egymást is. Bár Zsolti szerint nem izgul, de én tudom a Mesi flegmasága mögött, igenis egy kislány..csak ciki bevallani saját magának is.:-)))
Na, ebből a gondolatból visszakanyarodtam a saját életemre, én 8.-os múltamra, és a következő évekre...ez lehetne egy hosszabb bejegyzés is, de gondolkozom még, hogy leírjam..Talán mert ez igen, jól olvassátok, 25 évvel ezelőtt volt. Milyen sok leírni, de megélni nem volt sok!!!És a ma nehéz leírni úgy, hogy megértsétek. Hacsak nem hasonlóan éltetek akkor! Hétfőn nem volt tévé, diavetítőztünk. Szénnel fűtöttünk, azt lapátoltam állandóan télen. Nálunk csak tojás szén volt, a szomszédnak bezzeg német brikett.:-) És a ruha, na egy kezemen meg tudom számolni, ha én, csak én kaptam valami ruhát. Jaj, és még sorolhatnám...Mégsem voltam szomorú miatt, más miatt igen...de most ez nem ide tartozik.
Felnőttünk, pedig nem volt számítógép, nootbouk, tablette, vagy miaszösz..meg amit én nem is értek már, de őszinte leszek, nem is érdekel. Nem vagyok álszent, én is használom a számítógépet, bár azt is tudom, ha meglenne az álmom (na mi?), akkor lemondanék róla szívesen. Lenne más elfoglaltság.
De a gyerekeket begyűrűzte ez a világ nagyon. Órákat el tudnak tölteni itt ülve, és semmit, szó szerint semmit nem csinálnak. Na, ezt a témát is lehetne vesézni...most ebbe sem megyek bele.:-)
Csak azon gondolkodtam tegnap, mi lenne ha hirtelen nem lenne számítógép? Mit kezdenének, a gyerekek, a felnőttek a hirtelen rájuk szakadó szabadidővel???? Ez is egy jó téma..:-))))

Addig leszállok a földre, megölelgetem Csengét, örülök, hogy süt a nap, és megyek főzni...stb.
Mai ebéd, krumpli főzelék lesz, és pörkölt feltétnek.
ui. És tegnap nem sikerült szalagot varázsolnom a fánkra, 38 fánkból 4db adtam anyósoméknak, és este mondja Dávid, nem baj, hogy megettem az utolsó fánkot, nem persze..kell ennél jobb dicséret?:-)))
 

Annyira...

...szeretem, ha kérdezek Tőletek, mindig ilyen sok válasz jön rá.:-)))
És ami még nagyon kedves volt a lelkemnek, hogy ha nem is láttam volna ki a válasz adó, akkor is kitaláltam volna, ki az!:-) Ez sokat sejt ugyebár! Ami azt is jelenti, már engem is ismertek valamennyire.:-)))) És ez annyira nagyon jó!!!:-)))

Én nem tudom, de elromlott az időjárás előrejelző a neten! Mert olyat írt, hogy egész héten hóesés? MI????? Ilyen nincs, mikor itt illatozik velem szembe a jácint, mikor már láttuk a hóvirágot, na jó nem kell a neve után egyből, a hóra gondolni.:-)És határozottan erősen hallom a madarakat kintről. Meg amúgy is, fél hatkor még épphogy sötétedett. Na jó, az is hozzátartozik, hogy lámpafény mellett írok, mert olyan sötét van kint!:-(

Nemsokára megyünk a boltba Csengével, zöldségért. Ma zöldség leves lesz, grízgaluskával, és szalagos fánk. Még azt is be kell gyúrnom. Remélem sikerül egy két szalagot varázsolnom a fánkra.:-))))
 

Van kedvetek?:-)

Mivel az egész délelőttöt azzal töltöttem, hogy belepiszkáltam a sablonba, és nem sikerül vissza állítanom, kapkodva kezdtem főzni a rizottót, majd a mosógéphez rohantam....:-) Nemrégen teregettem ki, és eszembe jutott, hogy én ezt hogy utálom csinálni, mármint teregetni. Meg zöldséget, és krumplit pucolni, meg panírozni a húst is utálom...lehet van még de most nem jut eszembe.:-)
És Ti Kedves háziasszonyok, Ti mit utáltok nagyon a háztartásban elvégezni? Van kedvetek leírni????:-))) Szívesen olvasnám!!!

Ja és a sablon még nem végleges(kétbalkezes), de a kisméretűt leraktam aludni, még valakit szelidit nem alszik, de én kapom magam és megcsinálom a fürdőszobát és felmosok, mert azt nem lehet egy mini cirkálóval elvégezni.:-))))

Hétvége:-)

Farsangoltunk szombaton! :-) Fiúk katonák voltak, nagyon belelkesedtek az új szerzeményen, a gázálarcon. Csajok cicák voltak.:-) Mirólunk is készült fénykép, de ha nem haragszotok, azt megtartjuk a családi fényképtárba, mi is nagyon aranyosak voltunk.:-DD Én Dömdödöm voltam, ez egy sztori, talán az alkatom miatt...:-D, Zsolti "Lómai császár", hát rajta nevettünk a legtöbbet!:-))) Irtó eredeti volt. És persze titkosan ment minden, jelmez készítés. Kicsit bekavart a jó idő, vagyis dehogy nagyon jó volt! Sokat voltunk kint, elfáradtunk, Csenge is. De azért táncikáltunk, activityztünk, ettünk, ittunk. Jó volt!:-)
Vasárnap Zsolti halászlét főzött kint bográcsban, már közel sem volt szép idő, sajnos!:-(
Ma meg megyek romokat takarítani, valamit ki kellene találnom főzni is,  a halászlé mellé. Azon gondolkodtam, valamilyen rizottót csinálok.
Legyen mindenkinek szép hete! 

Ez a bejegyzést Anyukámnak...

....írnám, ha olvashatná. :-(

Képzeld, ültem nem olyan régen az asztalnál, olyat ettem amit a gyerekek nem szeretnek, így tényleg egyedül ehettem. Előttem a vágó deszka rajta egy szelet kenyér, mellette bácskai májas, és egy kis sajt. Vágom a katonákat és olvasok egy újságot közben, és majszolom a katonát. Majd bevillansz Te, drága Anyuci, ahogy vágod a bácskait, és eszed a katonát. És bevillan az emlékezetemben, magam, gyerekként. Értetlenül állok előtted, mi a finom abban a bácskaiban?
 Ma én vágtam a katonát és ettem jóízűen a bácskait, és ugyanolyan értetlen fejjel állnak mellettem a gyerekeim.:-)
Igen, ilyen az élet!!!!Egyre jobban megértem az életedet! Csak miért nem mondhatom el már Neked???? 

Péntek van...

....és csönd! Csenge felment a nagymamájához. Fél óra, csend! Kész az ebéd, Zsolti hamarabb ment dolgozni, gondoltam, egyen egy tányér levest. Kolbászos krumpli leves lett, és túrós tészta.
Csak a mosógép duruzsol...szinte hallom a gondolataimat. Jó most! Nemsokára hazaér Dávid, majd szépen sorban mind...akkor már nem lesz csönd! És megint egy mozgalmas hétvége vár ránk, két név napos, kicsit farsangolunk, tanulás...és újra vasárnap este lesz...
De ne nézzek most előre, és körben sem a házban, élvezzem inkább a CSENDET!
(lesz majd mikor a nyüzsit szeretném majd nagyon!)

Tartozunk!

Jó poén is lehetne...lehetne...ha, nem így lenne.:-( De így van! Nem akartam erről bejegyzést írni, mert már kezdtem jól érezni magamat, kezdtem túl látni a bajomon. Mikor ma reggeli bejegyzés címe után, ami az volt:-Nem tartozunk...,Dominikának nem az lett volna a hozzászólása, hogy azt hitte a Tigázzal sikerült zöld ágra vergődnünk. És mert nincsenek véletlenek, tegnapi telefon beszélgetés után, ma postára igyekeztem, még egy kört futni, talán kapunk végre kérdésünkre választ, és az odabökött állítólag közösen megbeszélt, becsült visszamenőleg 1 éves számla, mióta 15 hónap,  az 1 év? És míg én a postán voltam, el sem hiszitek, hogy jött a postás, a kikapcsolási értesítővel.:-( Igen, ilyen hamar eltelt a 60 nap, és olyan gyorsan jönnek, amilyen gyorsan csak tudnak, és nem hiába húzzák az időt, és levelezgetnek, mert telefon, e-mail nincs! Mert a posta az minimum egy hét oda, egy hét vissza, és akkor máris peregnek a napok...:-(( És a szó elszáll, mert bár többször is megkérdeztük, határozottan, hogy kikapcsolhatják e a gázt míg tart az ügy, és a válasz neeeeeeeeeeeem, volt. De a szó elszáll a papír meg jött ma. És a vége az lesz, hogy befizetjük, mert +40000ft a ki, be kapcsolási díj, és azzal együtt már 110 000ft.nál tartanánk. És tudják azt is a drága szolgáltató, megfélemlít és így is sokan összekaparják kifizetik..Ki van ez találva! És aki tehetne ez ellen, semmit nem tesz, én nem politizálok, de felháborító ami mostanában a szolgáltató művel, mindegyik! Mintha mi legutolsó senkik lennénk, nem a szolgáltatás igénybe vevők, ami után nem keveset fizetünk! :-( Még jobban felháborít a Tigáznál a fejetlenség, tudjátok hány helyről kapjuk a papírokat? Hajduszoboszló, Miskolc, Diósd, Debrecen, Gödöllő. Sehol, még egyszer írom SEHOL nem tudnak egymás ügyeiről, ahol érdeklődhetnél, nincs telefonos kapcsolat, másik helyen ahol eléred őket a telefonnal, ők nem is tudnak az ügyünkről.:-( Tehát mi most el vagyunk könyvelve, hogy 70000ft-ért melegedtünk, főztünk, fürödtünk, és nem fizettünk, mikor erről szó sincs, de az nincs feltüntetve sehol.:-(

Csodálkozik még valaki, hogy az erdő szélen kis fa házba szeretném leélni a hátralevő életemet?
És persze tudom, nagyon sokan vannak, akik tisztességesen élnek, és nem tudják fizetni a számlájukat és kikapcsolják a szolgáltatást! Teljesen megértem őket, és azt is hogy milyen idegőrlő, remény vesztett tud lenni az ember. Miközben anya, és az lenne a dolga, hogy a családjának támasza legyen, a gyerekekkel örömködjön. De nekik nincs kedvük örömködni, mert lehet holnap enni sem lesz mit, nemhogy örömködjön.:-(((
Mi helyzetünk jelen pillanatban nem olyan rossz, még ha nagyon, nagyon nehezen de ki tudjuk fizetni ezt az összeget, csak nem érzem jogosnak! Mert semmit, se semmit nem követtünk el!:-(

Utolsó bejegyzésem erről a témáról! De az biztos, én aki mindig, mindenhol udvarias, normális voltam, beolvasnék ennek a ennek a Tigáznak! De kinek is? Robotoknak akik dolgoznak benne? Vagy a legnagyobb főnöknek aki irányítja? Sajnos nem ismerem azt a nyelvet amivel meg tudnám szólítani.;-)

Fene egye meg(bocsánat) akkor sem fognak megváltoztatni, én kedves, rendes, becsületes mosolygós Anikó maradok!:-)

Nem tartozunk...

....és gondolom a címmel mindent elárultam, a Valentin napot tartók táborába. De azt gondolom, hogy amit gyerekeim tartanak az még belefér az én, mi érték rendünkbe is.:-)
 Történt tegnap, hogy Bencén láttam a tipródást, hol vegyen csokit, a büfében, vagy a kisboltban? Sokadik elszólása után rákérdeztem, Valentin napra akar venni csokit Csengének(osztály társ)? A válasz igen, kicsit pirosodó arccal, majd átment a boltba, és a saját zsebpénzéből vett egy csokit, és apukáját megkérte, nyomtasson ki neki egy együttesről képet, amit oda adhat a kislánynak.;-)
Dávid, macsóbb ennél, ő biza kijelentette, nem fog ő senkinek adni csokit! Kinek is adna? És különben is a villanyvasuthoz gyűjt valamire. (pedig biztos adnak, de az olyan ciki..:-))))
Mesi meg,:- könyi, könyi, csak egy órára kérem a számítógépet?----volt az kettő is!:-) Egy fiúnak csinált valamit a gépen..(addig vagyok nyugodt míg ilyen dolgok mennek csak,-)

És én? Hát ilyenkor sütök valamit. Mivel Zsolti ma hosszúzik, így olyan dolgot szerettem volna amit lehet csomagolni. Limaránál láttam, meg utána Böbénél is (elnézést nem megy a link rakás most), ezt a mutatós szívecskét, és nem is Valentin napra, hanem Bálint, meg a szeretet és azért mert vannak nekem...:-) 

Ezek, meg egyebek..:-)

Ma olyan nyugis átlagos délelőtt volt, ja nem mert Zsolti felhívta a kedves Tigázosokat, és megint csak súlyos perc díjunkba került, de semmit nem haladtunk, csak küldjünk levelet, ha nem tetszik valami, mert a panasz irodának nincs telefon száma! Vajon miért? Nincs szerintem az a pénz amiért vállalná valaki, hogy odaül és felveszi a panaszokat!:-(( Csak levelezni lehet, sablon szövegeket! Na mindegy, még egy kört futunk, azután meglátjuk...csak gyorsan kell cselekedni, mert megy az idő, bár ma is határozottan állította a hölgy ,hogy nem kapcsolhatják ki a gázt, míg folyamatban van az ügy, de olvastam én már ennél cifrábbat is..:-(

Viszont ma finomat főztem tarhonyás húst, és sütöttünk Csengével kakaós csigát! :-) Ja, amúgy kezd kinyílni a lelkem, odacsap ha nem tetszik neki valami, meg önálló,- vájál, vájál...majd ededül..:-D Már nem ad mindenkinek puszit egyből, ki kell érdemelni...van ám akarat! Sokat kezdett beszélni is, még nem mondatokat mond, de mindent megért és a maga módján mondja. Majd megeszem, jó kor ez is!:-)))

Tegnap a suliban is volt kis affér, hív Mesi ofője. Pont jókor, pénztárnál álltunk már Zsoltival, meg egy rohangálós kétévessel. Na mindegy nem is ez a lényeg. Mesinek lecke volt egy filmnek a kidolgozása. A film címe, Mátrix újratöltve. Na, aki engem ismer tudja, ilyen filmet nem nézünk, engem nem érdekel, ha Zsolti meg is nézte az első részt, nem nagyon fogta meg, mert soha nem beszéltünk róla. Lényeg a lényeg, Mesit nem érdekelte a film, az más tészta, hogy szerintünk nem is értené még, ahhoz nekem is meg kellett volna néznem elmesélnem...nem láttam értelmét. Odaírtam a füzetbe a tanárnőnek, hogy mi ilyen filmet nem nézünk, Mesit sem érdekelte, így nem csinálja meg ezt a leckét, ha probléma, bemegyek fogadó órára megbeszéljük.
Véleményem szerint, ha nagyon fontos ez a film, benne van a tanmenetben (kétlem), együtt kellett volna a filmet megnézni, és kidolgozni, mondom még egyszer együtt! Majd egy nekik való filmet majd lehetett volna UTÁNA, házifeladatnak kiadni. De most, hogy jövőhéttől szóbelik vannak, szerintem ráért volna ez még.
Voltam én minden a tanárnő szemében, szaladt is a ofőhöz, aki hívott engem, majd ugyanezt elmondva, közölte, Mesi félreértett valamit, nem értem mit? Mert internetről se írjanak csak kútfőből, de mit, ha nem nézi, és nem érti meg a filmet? Az lett a vége, hogy mára a kedvenc  filmjéből kellett írni két oldat! Na lényeg a lényeg, aki már olvas egy ideje, emlékszik a kedves frusztrált rajz tanárra, aki Dávidnak mondta, hogy nálunk így jönnek a gyerekek sorban, normális, hülye, normális, hülye....(bepöccentem, fogadó óra, kimagyarázás, azóta sem változott semmi...) Hát kérem megint ő volt!!!
Micsoda probléma! Biztos minden gyerek a szívébe zárja, és úgy fog vissza emlékezni rá, ő volt a rendeskedvesaranyos rajztanárnénik, akinél öröm volt minden óra!!!!
 

Elkezdtem....

........ lomtalanítani. Nem önszántamból, hanem mert éjfélkor arra riadtam fel, valami motoszkálás van. Csenge aludt, Zsolti még nem volt otthon...rögtön tudtam, hogy a drága szökős hörcsögünk Nutella szökött meg!:-( Én nem kezdtem el keresni éjjel, nem sokat aludtam, mert az ágy alatt motoszkált egész éjjel. Bence délután elkezdte keresni, de ez azzal járt hogy felforgatta a szobánkat...mindent, szó szerint! Még nem olyan alaposan mint szerettem volna, de eltüntettem mindent az ágy alól, 12 év után semmi nincs a francia ágy alatt, MONDOM SEMMI!:-))) Ez nagy szó, persze ment a szekrény tetejére, de sok minden le, majd el....mondom el. Elgondolkodtam amit Erzsi irt a lomtalanításról. Tudnám e még használni a zsák cumót amit összeraktam, a rossz dvd lejátszónak...a papír doboznak ami szétesett...akkor megint félre tenném...nem, nem csukott szemmel kell ezt csinálni, csak résnyire nyitva, míg a zsákba beletalálok!:-))))

Azért....

....van abban sok, sok jó, hogy ennyiféle, gyerekem van, és ugye mellé A csodálatos férjem! Soha nem unatkozom! :-) Utóbbi időben úgyis annyi panaszkodtam, legyen most a jó! Aki olvas, előbb utóbb rájön, hányan vagyunk, milyen felosztásban.;-) Azon kevesek akik személyesen is ismernek, még jobban átlátják a családunkat, és azok mindennapi mozzanatait! De most olyanom van, hogy írjak is róla, nekem milyenek...
Zsolti nekem, mindennél többet jelent. Még ha nem is tudom kifejezni minden pillanatban, de tudja ő, mennyire szeretem. Megdöbbentő, évek múlásával egyre jobban, és jobban. Soha nem hittem volna ezt! De így van!:-) Várom mikor ébred fel, lép be az ajtón, mesél csak nekem valamit...sorolhatnám, de nem teszem, a többit megtartom magamnak, magunknak.:-)))
Mesi, Ő a 15 éves kamaszsággal, sok mindenre megtanít. Hogy lehet újra kicsit kamasznak lenni.:-))) Előttem van középiskolásként, szerelmesként, míg előttem, van babaként, fürtös kicsinek, nagyszájú ovisnak is.:-)
És a fiúk! 13 hónap van közöttük, bár két külön jellem, kívülről is belülről is, mégis nagyon szoros kapcsolatban vannak egymással, még most is kamaszkor küszöbén. Ők mindig háttérben voltak, Mesi volt a szószoló (most is:-)
Dávid visszahúzódó, alig nyílik meg, felénk is, de mi ismerjük jól, tudjuk, mikor mit érez!
 Bence hasonlóan mint Emese, nyitott, barátkozó, neki annyi a hátránya, hogy a tanulási nehézsége miatt, kicsit frusztrált.Pedig nem kellene, szépen halad.
Amit jobban szerettem volna, talán néha mostanában van, mert mind nagy már, vannak közös érdeklődési pontok, hogy jobban összetartsanak. És ezt kifejezzék, nap mint nap! Ha baj van akkor nagy az összetartás. Figyelik ki mikor jön haza, éppen hol van. Ha valamit szervezünk családilag, még nem akarja senki kihúzni magát alóla. Ilyen például a most szombati farsang is, várják nagyon!:-)
És Csenge, na ő egy nagy ajándék nekünk. Mindegyik gyermeket terveztük, bár ez így nem igaz, mert Bence kicsit korán jött, utólag nem bánom. De nehéz volt nagyon! Mégis eljött a pont mikor nagyon vágytam rá, hogy legyen még egy apróság a háznál, és éreztem mindenkinek ajándék lesz! És ez is hihetetlen de a mai napig soha, egy gyerekem nem mondta, minek van Csenge, mert őt jobban szeretitek mint engem....
Mai napig szeretik, ölelik, és sokat segítenek nekem mikor vigyázni kell rá. Én nem hittem hogy eddig fog tartani a szeretet...Mert volt példa, hogy megkaptam és nem szeretem őt, csak a másikat. Pedig egy anya nem tud másképp szeretni, egyik gyerekét sem, csak másképp tudja kimutatni. Most Csenge van központban, Őt lehet ölelni puszilni folyton. De kap ölelést éppen mindig az, akinek szüksége van rá.

Így vagyunk egy kerek egész, mégha sokszor nehéz is, arra gondolok, mi lenne velem nélkülük!!!

Szép!?

Szép! Süt a nap, vakít a hó....szép, szép....
De én már tavaszt szeretnék, több okból is! Szeretném reggel kinyitni az ablakot, madarak csicseregnének, én kiraknám szellőztetni az ágyneműt. Majd kint a napsütésben meginni a kávét, és nyitott ajtó mellett főzni. Kint játszana Csenge, és teregetnék a napsütésben. Majd délután lemennének a fiúk bicajozni..Zsolti pecázna..Mesi sokáig sétáltatná Tégla kutyust...Tudom, nem kívánság műsor, és nem csak én szeretném ezt nagyon, gondolom:-). Még jó, hogy a február ilyen rövid.:-)
Ja, de még azért is várom a tavaszt, mert olyan lomtalanítást fogok végezni, hogy ihajjjjj! Minden szobában szét fogok alaposan nézni, és minden olyat kipakolok, ami felesleges por fogó, és nem is mozdítjuk meg soha! Csak mérges vagyok, mert ugye olyan kevés pénzt fizetünk(?!), hogy már tavaly sem volt lomtalanítás itt.:-(

Tegnap megint elment fél napom azzal, hogy két vállra fektetett a migrén! Egy szerencsénk van, soha nem egyszerre fáj a fejünk Zsoltival. De ma délelőtt olyan káosz volt mindenhol, hogy csuda...úgyhogy pakoltam, takarítottam, vasaltam, Csengével játszottunk. Még jó, hogy főzni nem kellett, éppen elég volt a maradék. Húsleves volt, és vadas. Meg is kaptam miért csak tésztával volt, miért nem zsemle gombóccal, de olyan nem jól voltam. Mesi sütött csokis, diós sütit.:-) Zsolti finom vacsorát csinált...szóval, sokat segítettek.:-)

Szép volt!

Petivel keringőzött Mesi

Büszke szülők

Legjobb barát, Olivér

Olyan szépek voltak a gyerekek, Ők nyitották a táncot!


Szép volt! Alapítványi bálon léptek fel, a két nyolcadikból. Olyan méltósággal viselték ezt a szép ruhát. a végén keringőztek a szülőkkel, a gyerekek, nagyon megható volt!
Az élet küszöbén! És hogy bizsergett a levegő, ennyi fiatal mellett.:-) Mi szülők meg csak beszéltünk...beszéltünk, dehát most kíértük őket a suliba, kézenfogva, bambival a táskába.....
 

Ez el kell mesélnem!:-)

Én, aki sosem tudok alkudni, tegnap megtettem és milyen büszke voltam magamra, vagy nem is?!:-)
Történt, hogy Mesinek a keringő ruhájához néztünk kiegészítőket. Úgy mint harisnya, hajába, kis rózsák, push-up melltartó,  hajlakk, száj fény, tus, gyöngyház fényű körömlakk. Mindezt megvettük, két helyen, ja és még egy póló is becsúszott neki, (mint mindig) de táskát sehol nem kaptam. Mert Bence szenved a táskájával, mindig elszakad neki, vagy segítenek az osztály társak rajta.:-( Gondoltam meglepem egy táskával, de nem akartam drágát venni, arra, hogy dobálják, rángassák. Sehol nem volt, pedig több írószerben is megnéztük.
 Aki szokott HÉV-vel Szentendrére jönni, belebotlik helyi látványosságba, az óccsóvietkong árusokba.:-( Bocsi, semmi idegen gyűlölet, na de mégis felháborító, hogy sehol egy turisztikai tábla, merre induljon, erről az ember a Fő térre például, hanem ez fogadja az embert ha leszáll a HÉV-ről. Egyre nagyobb helyen, mert banános dobozok csak úgy terjeszkednek. Én is felnőttem a "lengyel piacon", nem arról van szó, de szerintem nem itt van a helye ennek. Haragszom is rájuk nagyon!!!(meg az önkormányzatra, hogy ezt hagyja)
Megfogadtam soha, még az árujukra sem nézek, erre tegnap, végső kínomba, megnéztem a táskákat ott is. Jött is a hölgy, duruzsolt valamit az orra alatt. Mert hangsúly ugye náluk nincs..majd megkönnyebbülve fordultam volna el, mert nem láttam a táskát. Mire megértettem, kérdi az említett hölgy, mit szeretnék? Mondom nagy táskát, iskolába, váll táska legyen(ez a menő most)van, van....majd szól, mármint folyamatosan valamit hablatyol egy másik hasonszőrűnek, keressen táskát, valami elzárt helyen.(vagy ki tudja mit mondott) Pillanatokon belül megkereste, és oda adta a táskát, közben sűrűn mondogatva, jó....jó...nagyon jó...occcsó:-) Azon gondolkoztam közben, ha éppen mumifikált csirke fejet kérek, az is lett volna a bodegában:-D
Azt kell mondjam, minden negatív gondolatom után, hogy a táska jó volt! És tartósnak látszott!(majd kiderül) És az ára sem volt az egekben. 3500ft volt, én csípőből rávágtam, nem 3200ft. Ő, nem..nem 3300ft. Na itt meglepődtem, nem vagyok ehhez hozzászokva, hiszen ha bemegyek a boltba párizsiért, nincs alku. A piacon meg ugye a kedves árusaimtól soha nem szoktam alkudni. De fől a póker arc, és nézegettem tovább a táskát, pillanatok múlva,...jójó, 3200ft, jó, jó? Odaadta csak vigyem, én meg nem hogy örültem volna neki, sajnáltam, miért nem 3000ft-ot mondtam egyből, odaadta volna azért is.:-)))
De azért nem is olyan vicces ez, számla nélkül, élősködnek rajtunk....és még a büszkeségem is csorbát szenvedett, mert bizony én megfogadtam, hogy soha, de soha....rájuk sem nézek!

Mai biggyesztés, rakott kelkáposzta, és valami kis süti is lesz...de még gondolkodom mi legyen (van túró a hűtőben..:-)

Ej, de jó volt!:-)

Megláttam Györgyinél a bejegyzése címét. Évforduló!
Emlékeztem rá, hogy valahogy februárban kezdtem el blogot írni három éve. És visszakerestem, és igen, február 9.-én. Lassan három éves, a Mi kis életünk blog! De jó!!!! És kicsit vissza olvasgattam, olyan jó volt!:-)))

Már régen éreztem azt az érzést, mint este éreztem. Akinek szokott lenni erős fejfájása, az tudja mit írok, mert olyan volt, mikor  a fejfájás megszűnik, és sokkal szebbnek látod a világot, mintha valami boldogság hormon elöntené a testedet. (el is önti valami) És az egy dolog, hogy elmúlt, a napok óta tartó fejfájásom is. De kaptam valakitől egy emailt délelőtt. Elolvastam, majd Bettussal is beszélgettem, olvastam a hozzászólásokat is. És kezdett bennem rendben menni a dolgok. Megemésztettem az írást, ami hihetetlen jólesett, és olyan igazság volt benne. Köszönöm! Nem írom le, ki volt, Ő tudja! És azt is tudom szerény, hogy zavarban lenne tőle!:-)
Tehát délután, elmentünk fog szabályzásra a fiúkkal, Csenge aludt, Mesi ruha próbán volt (ja, nem tudom írtam e, de keringőzni fognak, szombaton a bálon, majd erről még írok), majd bementünk a boltba, vacsit venni...megfőztem, kis édes savanyú csirke mellet, rizzsel, majd vacsiztunk. Zsolti picit jobb kedvűen jött haza, és én teljesen feldobva hallgattam a családom. És mikor este elmentem olvasni, csak azt hallottam, Mesi az apjával beszélget, majd hangosabban kacarásznak. Tudom, ez nem jelenti azt, mindig így lesz! De most JÓ, nagyon JÓ!:-)

Dius kérdezte már tőlem, vagyis inkább nem érti, miért nem lehet panaszkodni? Vagyis miért érzem úgy, hogy nem jó panaszkodni? Aki kicsit is ismer, tudja nem vagyok az a panaszkodós fajta. Nem tudom miért, nekem az alap természetem sem az! És azért nem szeretek panaszkodni, mert a kátyúból, nekem kell kijönnöm, minnél mélyebbre ásom magam, annál mélyebbről kell kikecmeregnem. És bevallom, én már annyit csalódtam abban, hogy elmondanád valakinek a problémádat, de süket fülek vannak, vagy nagyobb problémája van neki, mint neked. Akkor minek mondjam? Pl. Anyósom, ha csak annyit mondok, fáradt vagyok, fél órát hallgatom, ő sokkal fáradtabb, és mikor ennyi idős volt neki sokkal nehezebb volt. És arra a feltevésemre hogy 15 éve, Zsoltival nem voltunk sehol kettesben egy egész napot sem, válasz, nem az volt, hogy vigyázok a gyerekekre, szóljatok bármikor, hanem, úgy csinált mintha nem hallotta volna meg, és kihátrált a lakásból. Régen felhúztam rajta az orrom, nem mentem fel hozzájuk. Ma már csak megemlítem Zsoltinak, és jár az agyam, hogy lehessen pihenni kicsit, majd megoldjuk magunk. Abba nem megyek most bele sógornőméknél mennyire másképp van, de nekik ezt osztották, nem cserélnék velük!
Tehát nem tudom mennyire, voltam érthető, de ezért nem szeretek panaszkodni.

De a terápia, nagyon jót tett!:-) Ma sem süt a nap, sőt esett éjjel az hó, de hát tél van, hagy essen!:-) Én mosolygok, mert élni szép! Meg főzök, sütök, mosok, takarítok, és sokat ölelem magamhoz a szeretetgombócot, meg a nagyokat is, mert jó, hogy vannak nekem Ők, Zsoltival!:-)
 

Megértek...

...mindenkit, aki mostanában hamar a kis piros négyzetre kapcsol. Lehet én is azt tenném, mert unom magam. Ismételni, panaszkodni, várni a csodát...
És nem, itt most nem az napsütés hiánya, a hideg, esős idő zavar, bár nem mondom, jobb lenne ha már jönne a tavasz, de hát már február van.
Sokkal nagyobb dolgok foglalkoztatják a családot mostanában, ami külön külön is nehéz lenne, de így egyben még nehezebb. Talán az egyik sínen van, Mesi suli választása. De a másik még csak most lesz nagyon, nagyon nehéz...
Azt tudom határozottan, hogy mindenkinek a legnagyobb erő most Csenge, puhasága, bája, mosolya.:-)
És azt is tudom, most nekem is erősnek kell lennem, mert van akinek szüksége van rá, nagyon!
Persze, nem mondom én is le vagyok nagyon merülve, de össze kell szednem magam.
Dius írt pár gondolatot a bloggerségről. Én gondoltam, sok mindenre mostanában. Bezárom, nem írok, abbahagyom....Nem teszem, nekem ez JÓ! Most még, lehet holnap már nem. De nem is kell olyan előre nézni, most a mindennapokat kell megélni.
Tehát megrázom magam, igenis mosolyogni fogok, finom ebédet főzök, rakott krumplit Mesi kérésére, feladom a csekkeket, Mesinek beviszek a suliba egy papírt, mosok, takarítok ahogy szoktam, és várom haza a családot, egy mazsolagombóccal, akinek pelust kell cserélnem!!!!:-))))))

Azon..

..........gondolkodtam, engem visel meg az élet pár hónapja, vagy tényleg ilyen nehéz?
 De nézzük a jó oldalát! Egészségesek vagyunk, együtt vagyunk, van házunk, van kocsink, van várni még, miből fizessük be a rezsit. Ennek örüljek? Igen nagyon örülök, de tényleg!
 Ha befognám a szemem, ha befognám a fülem, ha összeszedném kis családom, és elmennénk egy hónapra, a "melegebb éghajlatra"!Elég lenne egy hónap arra, hogy feltöltődjek? Hogy feltöltődjön Zsolti is, hogy a gyerekek összecsiszolódjanak, hogy kitöröljem fejemből azt a sok mindent amin jár az agyam, és éjjel ne riadjak fel, hogy sokszorosa pereg le a szemem előtt pillanatok alatt.
Lehetne nehezebb is, ha nem lenne egészség, ha nem lennénk együtt, ha nem lenne házunk, ha nem lenne kocsink, ha nem lenne munkahely? Lehetne.....

Csak  a napi dolgokkal kellene foglalkoznom, hogy ma is csupa mosoly volt Csenge, és többször felkérezkedett az ölembe, csak úgy oda bújni, hogy ma is teljesítettek a srácok a suliban, és vannak nekem! Mesi segített sokat a konyhában.:-)
Milánóit csináltam, meg palacsintát sütöttem, Katának csúsztatott palacsintát is, mert nemsokára szülinapja lesz.:-) Itt voltak Nővéremék, kicsilányok, nagyot játszottak.:-)

Mi lenne velem...

...nélkülük?:-)))

 

 

 ui. Párás volt az fényképező objektív, Zsolti előtt volt fotózni kint!:-))) És az állandó lakónk a Meggyvágó. (és a kisegér, aki jókat eszik a madarak eleségéból. Ő róla nincs fotó...)

ezek vannak...

Olyan egyszerű arra a fülre kattintani, hogy az "új bejegyzés". És akkor van mikor csak úgy dől belőlem szó, néha meg felteszem magamnak a kérdést? Magamnak írok? De én megélem, így felesleges lenne. Bár, néha vissza nézem a pár évvel korábbi bejegyzéseket, de semmi új, én írtam azt is, szinte csukott szemmel ugyanazt írnám.
Nektek írom Kedves Olvasó? Lehet, hisz olvassátok, és mindig hagytok is nyomot nálam. Amit nem győzök meghálálni. De kíváncsi valaki arra mit zagyválok itt össze? Engem nem áldott meg az ég, író vénával, szép írással, modoros beszéddel. Én nem vagyok különleges szakács, cukrász sem! Nem tudok, gyönyörűen, hímezni, horgolni, kötni, varrni, gyöngyöt fűzni..sorolhatnám. Én olyan egyszerű, hétköznapokat, megélő, túlélő, asszony, nő, feleség, anya vagyok. Néha kicsi lelki támasz, de nagyon apró...
És akkor őszintén elgondolkodtam, milyennek látnak engem? Mint feleség, mint rokon, mint ANYA? Miért csak a hibáimmal szembesítik az embert? A jó, miért hétköznapi, természetes?
Mint barát nem, (abban most nem remekelek..) de mint itt 78 ember, milyennek látnak. Nyilván csak azok írnak és azok olvasnak, akik valamennyire érdeklődnek utánam, de nem látnak.....mit szűrnek le ebből a pár sorból? Biztos sok mindent, mert én lelkemben is az összes blog kedves írója, külön külön, elfoglal egy helyet a lelkemben.

És zagyválok össze megint mindent...mert újabb nehéz hétvégén vagyunk túl, megírtuk a felvételi lapot, jobb lenne nem ebben  a korban, hülyeség...kamasz, utál, engem, magát....őszintén nem érdekli a jövő a MOST-nak él....megírtuk a papírt, vasárnap este hét után. Előtte 10 perccel, még nem tudtuk hogy legyen? Apja csalódott, én beletörődött, Mesi megnyugodott...

Megkérdezte..

..Zsolti tegnap, miért nem ma sütök inkább almás pitét? A válasz erre, hogy elfogyott a pite.
 Volt egy kiló túróm itthon. Hétvégére vettem, csak jó lesz valamire alapon. Én amúgy is túró mániás, és tejföl mániás vagyok. Hála, a túró nem bántja a hasam, a tejfölből meg van laktózmentes.:-) Így én minden sütibe azt tenném ha lehetne, mármint túrót. :-)
Gondolkoztam is egész délelőtt mit is süssek, nem sok minden jutott eszembe, míg meg nem láttam Jucinál a túrós batyut. Hú, már milyen régen sütöttem, gondoltam jó lesz az reggelire is. Megsütöttük állandó segítségemmel, Csengével.:-) Hát valami tünemény, ahogy már veszem ki azt az edényt, amiben szoktam a tésztát gyúrni, és jön, és kéri a sajátját.:-) Nem tudom titokban csinálni soha.:-D
De a túrós batyu is hasonló tünemény volt, mondom volt! Na jó még van egy kicsi belőle...:-)))Dehogy reggelire nem lesz, az biztos.:-)
Holnapra a vendégeknek, akik jönnek köszönteni Csengét, túrórudi torta lesz, azt már elkészítettem(tük), és gesztenyés kockát sütök. Anyósom hozza a pogit, lesz megint eszem, iszom. (mert amúgy éhezünk.:-)))
Tehát ilyen sütögetős nap volt ma, ha már egész nap esett az eső.
Zsolti most süti a paducot, csak ezt az olaj szagot, hogy utálom..:-(

Igazi...

......ajándék idő volt ma is. Kis fejfájással megspékelve. De kit érdekel, mikor sütött a nap.:-)))
És nem vagyok hajlandó nézni az időjárás előrejelzést, hogy holnap megint eső, és zord és akár hó is...

Kint száradt a ruha, kint volt idei első, padon kettesben töltött kávézás. Csenge kivitte a motort, és egész délelőtt kint volt, nagy ásítozás ebédnél, én dörzsölöm a tenyerem, hogy mekkorát fog aludni! Szerintetek aludt? Á, már heti kétszer sem!:-(

Mai ebéd, töltött káposzta volt, és almás pitét sütöttem.

És hurrá, péntek! Suli-buli a gyerekeknek, éljen...

Ez vagyok én!:-)

Igen, igen....napok, hetek óta agyalok, el kellene menni Zsoltival kettesben valahova. Csak két napra, nem többre.
Erre tegnap, több olyan kedves blogot olvastam, ahol megtették, elmentek, pihentek. Volt hogy gyerekkel volt, hogy nélkülük. Én mindenféleképpen nélkülük képzeltem, hiszen pihenni mennénk.:-)
Majd jártak a mókus kerekek, nemrégen megnéztem egy pár szállást. Két ágyasat mindenképp, de gyanús volt, hogy állandóan a gyerek árakat is megnéztem. Majd elgondoltam milyen is lenne ott Zsoltival édes kettesben, következő gondolatom, de milyen jó lenne, ha gyerekek is jönnének, és élveznék a medencét. Ennyit a nagy kettesben pihenésünkről, való gondolataimról. :-D Gyűjtögetünk inkább a nyaralásra, és néha meglógunk majd Zsoltival, jobb időbe a városba, egy pár órás röpke randira.:-))))