Jó volna...

Na, befejezem a suvickolást a konyhában, még jó hogy Zsolti délutános, már mérges lenne rám, hogy pihenés helyett, a konyhában szöszmötölök. :-) Bár engem most kikapcsolt kicsit.
Biztos nem vagyok ezzel egyedül, hogy van azon a napon egy mondat és rágom magam rajta, majd egyre jobban mérgelem magam miatta. Ma így volt. Dühít a mondat, és tudom hogy nem úgy kellene foglalkozni vele, de mégis...
Délután amúgy is nehéz volt megint. Nehéz volt tanulni Bencével. Megérdemelné hogy csak egy órát vele foglalkozzam. Nem megy, mert Csenge ölemben van, mert duruzsol Dávid, és Mesit is szemmel kell tartanom. Hogy ma is kiakadtam rajta, és nem a tudása miatt, hanem a hozzáállása miatt, szégyellem. Nagyon bánt a dolog, és most az sem vigasztal, hogy Zsolti érti és mellém áll ebben a témában.
Úgy bánt ez a dolog, holott tisztában vagyok vele, hogy csak az amerikai sorozatokban tud az anyuka, pl. hét gyerekkel mindig mosolyogva, flottul megoldva a problémákat élni. Én nem tudom látszik e rajtam a kétség sokszor? Remélem igen, mert én is emberből vagyok.
Annyira szeretem őket, de állandóan megfelelni, minden nap nehéz. Míg pici a baba, csak a cicin van el, vagy csikizzük és együtt kacagunk, addig a legjobb, meg mikor együtt fedezzük fel a világot. De, mikor bekerül az oviba, jön a sok "megfelelés"....mikor az iskolában hozzák a jegyeket, és olyan sok múlik rajtunk szülőkön is. És állandóan azt érzem miért nem lehetne elbújnom a kiscsaládommal, egy csendes kis zugba. Egy kis faluba...Őrségbe....de jó volna....

évszakok

Mikor ma kint voltam a kertbe délután, és terveztem mi mindent fogok ültetni majd, eszembe jutott milyen jó, hogy minden évben megújul a természet. Minden tavasszal alig várom hogy újra lássam a barackfa rügyeit, virágát, az első rügyeket, a madárcsicsergős reggelt, és az illatokat.
Én szoktam várni a telet is, szeretek a családommal bevackolódni...pedig nincsen sajnos kandallónk, nagy nappalink, de mai napig ott kucorog mindenki. Ma hallottam egy anyukától náluk nem így van, mert van a gyerekszobában tévé, így mindenki elvonul tévézni. Biztos szeretnének a gyerekek a szobába tévét, de nem szorgalmazom még, pihenjenek a szobájukba, játszanak még.
Szóval én szeretek minden évszakot. Meg van mindegyiknek a maga csodája.

Megyek, tervezem tovább a virágoskertemet.:-)

élni....

Napokban gondolkodtam, (ja, amúgy szoktam:-))))mikor, ha nem etetés közben? Na, ez sem fog sokáig tartani, mert annyira kommunikál Csenge etetés közben is, hogy csuda.:-)
De vissza a gondolatomhoz. Szóval abból lehet számomra leszűrni hogy megy az idő felettem, hogy elő villannak a múltból emlékek, de nem csak képek hanem érzéssekkel együtt jönnek, például sétálok a Balaton parton, amikor konkrétan érzem a napsütést, az alkonyat illatát, a nyár hangját.Vagy megyek egy utcán... Egy pillanat csak, de ebből annyit merítek. Már néha érzem, milyen lehet az idős embereknek. Mennyi mindenen átmentek ők. És ők mennyiszer érezhetnek hasonlót. Pedig én nem éltem olyan nagyvilági, utazós életet. Egyszer voltam külföldön, ja nem kétszer, mert 17 évesen Törökországban is jártam, egy munkahelyi buszos kiránduláson. És már családostúl voltunk Horvátországba. Tehát nem vagyok valami csavargós, DE így is vannak "élmények", és ebből jönnek a csodás pillanatok elő. Milyen jó lenne egy lócán csak egy kedves "öregembert" hallgatni. Például kedves "kicsidédit"Cili mamát. Már nem lehet sajnos!:-( Olyan keveset hallgattam....anyukámat is. Ma is 10 és fél évvel halála után, annyi kérdés maradt bennem.

Rövidek a napok, sokkal rövidebbek mint mikor gyerek voltam.....pedig nem, csak számomra.
Persze nem vagyok rosszkedvű. Sőt...:-) Jó élni!!!!!

Bejött.:-)

De jó ideülni egy kicsit! Nem csak úgy féloldalasan, félkezesen.,-)
Bár, sok gondolatom nincs, talán ez jó??? Vagy csak fáradt az agyam?:-)))
Sokat nosztalgiáztam a hétvégén. Bizony egy évvel ezelőtt derült ki, hogy jön közénk egy kis szeretetgombóc. Aki mára már egy igazi kis huncutzsivány.:-))) Imádom ahogy hangosan kacag, hogy lehet repülőztetni, amit imád és közben gurgulázik.:-) Mikor szopizik és mikor már megfelelő mennyiségű tejcsi van a pocakban, akkor hangosan beszélgetünk majd hirtelen megint eszünk. És közben olvadozok a mosolyától. Szóval egy csoda. És ahogy bejött az is, hogy a család, gyerekek, mennyire szeretik Csengét. Ma is , majdnem négy hónaposan, még mindig vitatkozás van ki fürdik Csengével.:-) Vagy ki hozza le a hálóból. Annyi puszit kap hogy csuda, állandóan cuppogás van a pofiján. Éreztem én, hogy kell ez a nagyoknak, sokat tudnék erről mesélni.

Itt a tavasz, sokat vagyunk kint a friss levegőn. Már ültettem pár fűszernövény, rozmaringot, lestyánt mert azt imádom minden levesben, hús, paradicsom, bab, gulyás levesben. Tehát szinte minden levesbe.

És még eszembe jutott hogy megváltozik az ember egy kisbaba érkezésekor. Félve írom mert nem szeretném ha holnap megint valami rossz történne. DE apósomék, sokat változtak, így én is. Talán közeledtünk kicsit egymáshoz. Elfogadják a nagyokat, Csengét meg ugye, nem lehet, nem szeretni. Nagyon bízom benne, hogy tartós lesz ez a kapcsolat így, mert ez mindenkinek jó.

Boldogság:-)

Ma egy éve hogy pozitívat teszteltem! :-))
És ma már, itt huncutkodunk Csengével!!!
Annyira boldog vagyok!!!!!

otthon

Olyan régóta szeretnék írni, de félkézzel nem megy, estére meg fáradt vagyok nagyon.

Pedig vannak gondolatok.
Pl. a napokban a vasaláson gondolkoztam. Én mint mániás vasaló, feladtam. És nincs is bennem emiatt bűntudat. Mert simán be tudom hajtogatni a ruhákat a szekrénybe így is, és gyorsan elpakolom az aznapi adagot, nem tornyosul hegyekké a vasalni való. Persze van amit most is vasalok, a konyharuhákat, és az ingeket, ágyneműket, Csenge ruháit. De a többit szépen behajtogatom. Jó, ehhez kellett egy szuper mosógép is. Annyira szeretem, szépen mos és majdnem szárazra centrizik úgy, hogy nem gyűri a ruhát. Így könnyű nem vasalni.:-) És 6 kg-os mosógép, ha megtömöm is kimossa a ruhát.;-)
És még "gyesbetegség" ami a napokban történt velem, elmentünk Mesivel és Csengével, könyvtárba. Beugrottunk a boltba is, vagyis csak én mentem be. Állok a polc előtt, és hosszú vívódásban vagyok az öblítő kiválasztásában. A kedvenc öblítőm nem volt, így maradt a tépelődés, melyik is legyen. Nagy volt a választék, három fajta volt!:-) Már egy ideje belemerültem, mikor oldalra pillantok és látom Mesit türelmetlenkedni, Csengével a karján. Én meg, mint egy bódulatból eszmélve, juj, gyorsan sietnem kell. Na de az a pillanat míg elvesztem az öblitőkben egy élmény volt!:-))))
Micsoda kis örömök az ÉLETBEN! :-)))


De végre itt a jóidő, tavaszillat van kint a kertbe, annyira örülök ennek. Remélem már így marad.

Csajok!

Ma sokkal jobb napunk volt mint tegnap. Nem, ma sem aludt sokat a királylány, DE, kicsit átértékeltem a napokat.
Mert minek stresszeljem magam valami miatt, pl, nincs épp kipakolva a mosogatógépből, hogy az újabb adag bekerüljön, vagy elpakolni azonnal. Na, ez nem jelenti azt, hogy megesz a kosz bennünket vagy ellep a mosatlan, nem. Tudja más is csinálni helyettem, vagy akkor csinálom ha van egy-két lukas percem, vagy + két kezem.:-)
Többet ér nekem most Csenge huncut mosolya, ma is annyiszor kaptam belőle, vagy a nyálas puszija, illata. Azt ugye nem lehet máshogy kapni csak ha közel van hozzám. :-)

Közben Mesi is küzd most a többiek rosszindulatával. Mi korunkban is ilyen kis rosszindulatúak voltak a gyerekek? Úgy sajnálom. Miközben tudom meg kell élniük ezt a sok rosszat minden gyerekemnek, legszívesebben tyúkanyóként szárnyaim alá terelném, és megvédenem az ilyenek elől őket. De nem lehet! Még az sem vigasztal, hogy nekem sokkal nehezebb volt ebben a korban, és túléltem. Mert ilyen egy ANYA! No a lényeg jó volt átölelni Mesit, majdnem akkora mint én vagyok, pedig egyre jobban jön elő az emlék mikor ilyen kicsi volt mint most Csenge, sokszor hasonlít rá. Szinte most volt ő is ilyen kicsi. Megy az idő nagyon, nagyon....

nemalvás....

Néha kavarognak a gondolataim, hogy is csináltam mikor Bence született? Volt egy bébi, volt ugye Dávid 1 évesen, és Mesi 3 és fél évesen? Nem volt régen kb 10 éve. Vagy az már sok idő??? Nem tudom. Néha elgondolkozom, hogy is altattam annyi gyermeket egyszerre? Arra nem emlékeszem hogy nagy bömbik lettek volna....vagy mégis? Megszépít az idő mindent?
Amiért morfondírozok az Csenge alvása. Vagyis a nemalvása...komoly fennakadást okoz. Most per pill, azért ülök itt, mert álomba sírta magát a járókába. De ma még nem is aludt csak olyan fél órát reggel kint Zsoltival, míg bevásárolni voltam. Tegnap még ennyit sem aludt. Csöndbe volt de csak addig míg tologattam a babakocsit. Persze ez nem állapot, mert főzni, KELL, mosni, teregetni KELL, stb...Hogy rendszertelenül eszik az egy dolog, bár a többiekkel, máshogy volt. Ott tartottam az időt. Bár most saját elhatározásból nem úgy kezdtem a szoptatást. Aranyos, imádom Csenge babát, csak rámtört a tavaszi fáradtság, nagyon. Mert eddig legalább éjjel aludt a drága. Most újabb rendszer 10 órakor fent, 1-kor, majd 3-kor 5-kor és 7-kor kelünk legkésőbb, ez mind fél órás cicizést jelent. Sokat nem alszok, merülnek az elemek...Nappal meg futok magam után. Na jó, fogjuk az időjárásra, mindig rákenhetünk mindent, nem mer visszaszólni:-)))

Jól telt a hosszú hétvége, igazi tavaszi idő volt. Tegnap kirándult Zsolti a gyerekekkel. Én meg itthon, vágyódtam utánuk.

Rakok fel képet majd.

(míg írtam ezt a bejegyzést, kb negyed óra telt el. Arra gondoltam milyen szívtelen anya vagyok, aki hagyja hogy álomba sírja magát csöpp lánya. Na és erre, felkelt Csenge, így legalább most sem aludt többet negyed óránál.:-(

Gyerekek

Büszke anyuka ír, míg alszik Csenge!
Köszönöm a dicséretet Csengére. Igen, nagyon érdeklődő kislány. Állandóan kommunikál valakivel, és figyel. Már mikor megszületett ilyen kis figyelmes volt. Mikor a gyerekorvosnál voltunk, el voltak ájulva hogy addig incselkedett az emberekkel míg nem nevettek rá, vagy beszéltek hozzá.
Nem is szeret egyedül feküdni a járókába, aludni sem szeret, fél hogy lemarad valamiről. Kiváncsi leszek hogy cserfes kislány lesz e? De szinte biztos vagyok benne az lesz. Vagyunk elegen hogy szeressük, csodáljuk, foglalkozzunk vele.
Elárulom nektek, én olyan erőt kapok tőle egész nap, hogy csak lefekvés előtt érzem hogy elfáradtam aznap is.
Eddig, megállítottam volna az időt, de persze tudom ezt nem lehet, így elkezdtem várni a jövőt, hogy minden nap megajándékozzon minket Csenge az újabb csodával.:-)

Persze ne higgyétek, hogy a többiek nem a szívem csücskei, mind a maguk módján egy csoda. Nagyon jó látni a kamasz Mesit, a fiúk is egyre nagyobbak, és Csenge a baba...

Ma vagyuk 3 hónaposak!:-))))

Elégedett????

Délután elgondolkoztam, újabb meccsünk után Bencével, mikor 100% elégedett egy anya?
Mikor az orvosnál ő a legédesebb, legjobban fejlődő kisbaba?Mikor produkálja magát az oviban anyák napján? Vagy jó jegyet hoz az iskolából? Vagy felveszik az álmai iskolájába? Mikor leérettségizik? Vagy kiröpül a házból és gyönyörű családot alapítanak, és boldogulnak az életben? Vagy SOHA?
Ez is az az "édes" gyönyör amit kapunk csomagban a gyerekkel mikor létrehoztuk, életünk párjával?
Mikor nem aggódunk, féltjük őket? Mivel már 13 éve én is anya vagyok, tudom hogy soha nincs ilyen. Vannak pillanatok mikor minden tökéletes, de azok csak pillanatok. Ki kell használni azokat. És nem az állandó elégedettséget kell keresni, mert nincs.
Ez olyan mint a boldogság. Azok is csak egy pillanatok, meg kell fogni őket, és jól megélni, mert rövid és hamar elillan.

Végül is ezt magamnak magyarázom mert nekem is így kell(ene) élnem.:-) Próbálok, próbálok...

Nagy a Csenge szeretet a kis családunkban. És már Ő is annyira élvezi. Tudatosan kurrjongat mikor csócsáljuk, igen, esszük a gyermeket! Lehet is, a kishurkáit!:-))))Imádjuk.:-)