2017. október 15., vasárnap

Hétvége

Azért ma reggel éreztem, hogy de jó ma nem kell rohanni sehova érzést. :-)
Most van az első klasszikus olyan hétvége, amikor hét munka után itthon voltunk. Tegnap piacon voltunk, Zsolti megmutatta a gombákat amit szedett a gombavizsgálónak, vettünk savanyú káposztát, savanyúságot, gesztenyét, kis szőlőt. Majd elmentünk Bencének téli kabátot venni, én meg akartam egy pár fölsőt, és nadrágot is, de ugye "utánfutókkal" nem igazán lehet.:-) Bence egyből talált kabátot, az is jó már, majd még be mentünk vásárolni, és majdnem egy órakor értünk haza, takarítottunk, ágyneműt húztam, kitakarítottam a hálószobát, na Csenge most megint felment játszani.:-) Amivel nincs baj, de már nem pakol úgy vissza, papirfecnik, hegyezés...stb. Na mindegy, megszokhattam volna már, hogy míg kupi van, nem játszanak, de ha rendet rakok egyből..:-))))

Ma klasszikusan főzök is sokat.:-) Kacsaaprólékból levest, meg gombócos, húsos káposzta lesz cserépben sütve. És SÜTÖK, túrós batyut, meg buktát, meg tököt, meg gesztenyét...:-))))
Sütés hiányzik. Nincs idő rá..vagyis lehet hogy lesz, majd ha 10-re megyek dolgozni. De még a héten kilenc órát dolgoztam mert ledolgoztam, azt az időt amikor Szemesre mentünk.

Élvezem a munkám. Teljesen más ütemben megy. Míg én olyan ember vagyok, aki gyorsan hamar szeretet dolgozni, ez a munka nem olyan vagyis nem mindig olyan.
Pénteken este hatkor már fáradt voltam, pár apróságot elrontottam, de jó lett a kasszám, és sokat is adtam le, így elégedettek voltak, én is, mert nem volt hiányom.
Tudjátok még csak alapfeladatokat látok el, számlázok, követem, ki mikor jön terápiára, vezetem az úszást, felvilágosítok. Mosolygok, mikor jönnek mennek a családok, és tudjátok élvezem. Van mikor nyugi van...van mikor sokan késve jönnek, toporognak...ezt is meg kell szoknom. De alapvetően, nem kell ROHANNI. Nyolc óra munka van, ebben van az ebéd idő is. Leváltanak, míg én mondom, hogy sietek az ebéddel, mindig mondják nem kell. :-) Persze nem húzom az időt soha. Kedvesek rendesek türelmesek. Persze tudom...majd jön több feladat is...de nem lesz ez rossz, érzem. :-)

De azt próbálom csinálni, hogy hétvége, vagy az este, ha hazajövök, ne legyen munka a fejemben.
Családom meg szuper, még mindig!!! :-)

2017. október 10., kedd

Mindennapok

Akarok én írni, de-...visz a sodrás! :-)Ma 10-re megyek, azért érek ennyire rá. :-D
De már mostam, főztem, bab gulyást, elintéztem a postát, befizettem az ebédet, kifertőtlenítettem a fürdőszobát, és még csak reggel kilenc óra.:-) Tegnap reggel nyolckor mentem el itthonról, este nyolckor értem haza. De nem panaszkodom, én akartam.:-)
A hétvége a legeslegjobb volt. :-) Órákig tudnék mesélni, nem teszem, pityeregtem, mikor elindultunk péntek délután, de annyira jól éreztük magunkat, hogy csuda. És ami vasárnap délután fogadott minket, a legjobb, hogy mindenki itthon volt, és micsoda ebéd fogadott..Szuper családom van. Hétköznap is, nagyon sokat segítenek. Így mennyivel könnyebb!

Munka hely, egyre jobb...ma már állítólag egyedül leszek, örülök is neki, meg nem is. Izgulok, el ne rontsak valamit. Van egy két program, amit még nem igazán értek. De számlázni már tudok..csak tudjátok, amit még nem tudok, az nagyon zavar! :-))) Furcsa, hogy agyban sokat kell ott lenni, hogy sokat kell kommunikálni, ennyi év itthonlét után, új, de élvezem.:-) És tündériek bent, mindenki a terapeuták is, és a adminisztácón is. Olyan jó kis családias a légkör. :-)
Na megyek reggelizek gyorsan, mert utána sietnem kell.
Ölellek benneteket!

2017. október 3., kedd

Szuper

Na, jöttem egy kicsit. Megvolt a második nap is. Tegnap nagyon elfáradtam, de ma jobb volt. Ma már voltak dolgok amit csináltam. Türelmesnek velem, nagyon jó hangulat van. Furcsa, hogy jönnek mennek a gyerek a szülőkkel, gyorsan kell cselekedni sokszor. De majd belejövünk az egészbe
 Ötkor végzek most, vásárolok, majd haza, főzök. Jön a családi élet, ma este fél nyolckor lettem kész a holnapi ebéddel. Így lesz ez majd ezután, de ez van, ezt vállaltuk. :)
Közben sikerült elintezni, hogy pénteken csak fél napot legyek, másik felét ledolgozom jövőhéten. :) Megyünk Balcsira Zsoltival. :)  jó lesz... :)
Szóval minden jó eddig... 

2017. október 1., vasárnap

Köszönöm

Mindenkinek nagyon köszönöm a sok gratulációt, biztatást.
Nem vagyok naiv,  tudom néha nehéz lesz, fárasztó, sok, nyűg. Jobb lenne majd mást csinálni itthon lenni, kenyeret sütni.:)
De tudom, lesznek jó pillanatok, lesz siker is, jó, hogy van hova menni, és pénzt is kapok érte. Persze milliókat, de el kell kezdeni valahol. :)
Szeretnék majd sűrűn jönni, írni... Mindent megteszek, hogy így legyen. :)

Szervezzük a délutánt is ki hozzá Csengét haza, reggel tudom én vinni, minden nap. Ez nagyon jó....

Ma kirándulni voltunk, nagyon jó volt! Remélem nektek is szép hétvégétek volt... 

2017. szeptember 28., csütörtök

Szeretnék...:-)

Kedves, drága, jó Olvasóim!
Igen, megérkezett a telefon. Október 1-től, szeretnék, ha velük dolgoznék.:-)
Elmorzsoltam a könnycseppet....
KÖSZÖNÖM!  KÖSZÖNÖM! KÖSZÖNÖM!

Egyre nagyobb...

Lassan egy hónap telt el, mióta iskolába jár Csenge, és ebből egy hetet itthon volt betegen. De nagyon sokat változott. Ennyi idő alatt lett ovisból, iskolás. Tegnap este már összeolvasott. Hihetetlen a változás a személyiségében is. Azt hittem nyűgösebb, hisztisebb lesz majd, nem kergetek illúziókat, lesz majd ilyen is. De mosolyogva megy már be, mosolyogva jövünk haza, olyan nagylányos mozdulatai lettek, mosolya, nőtt is sokat. Iskolás lett...furcsa, de közben olyan jó is.

Amúgy kezd letisztulni minden bennem a munkával kapcsolatban, nem tervezek előre, csak a napot. Megpróbálok nem aggódni, örülni az apróságoknak. Ma pl annak, hogy itthon vagyok. Bár az állatorvorvost el kellene intéznem, mert az utolsó kiscicát ma viszik (brühühü..olyan kis aranyosak) meg kell műteni az anyuka cicát ne legyenek még kiscicák.
Valamint sütni kellene, holnap mennek Skanzenbe Csengéék, és már régen sütöttem kakaós csigát..-)
Főzök is lecsós szeletet, kenyeret is sütök, és takarítok is, és próbálom kiszellőztetni a lakást is és a fejemet is.:-)

2017. szeptember 27., szerda

megvolt ez is...

Először arra gondoltam, még nem írok, hagyom leülepedni a dolgot, aztán arra gondoltam mégis írok, hiszen annyian gondoltatok rám.
Ma fél 11-re kellett menni, időben odaértem, nem volt gond. Aztán egyből beültem valakivel a helyre, ahova menni kellene dolgozni, minden információ sok volt hirtelen, de láttam nem betanulhatatlan dolog ez...majd két óra múlva kb. fel kellett mennem az orvos igazgatónőhöz akivel a második állás interjú is megvolt. Persze teljesen kiszáradt a szám, remegett a hangom is...és persze inkább a családról beszélgettünk az önéletrajzom nem sok ugyebár. Kicsit sok is volt a kérdés felém, olyan klasszikus állás interjú volt, mint amit olvastam...de soha ilyenen nem voltam, úgy eladd magad...ahogy kell. Látom szükség van a munkára, azt is látom megfelelő lennék rá, nem egy nagy dolog...persze meg kell tanulni mindent.
Mosolyogtak is, valahogy mégis...az utolsó mondat: Majd a héten még hívunk, vagy legkésőbb a jövőhét közepéig...mert még van három-négy ember...és majd a legmegfelelőbb....
Oké, tökre megértem én ezt, na mindegy zsibog még a fejem nagyon, ráadásul olyan migrénem volt tegnap este óta, meg a havibajok is..:-)
Voltam vásárolni, bekevertem a túró gombócot, és várok, a héten, vagy a jövőhéten kiderül aminek ki kell.

2017. szeptember 25., hétfő

Őszintén, nehéz...

Aki mostanában keresett, vagy keres, vagy a környezetében éppen keres munkát, nagyon nehéz.
És ezzel még nem is mondtam túlzó kifejezést. Pedig baromi nehéz.
És itt szerintem iskolai végzettségtől független a dolog.
Amit észre vettem, férfi szakmunkást nagyon keresnek, tudjuk nem véletlen.
Szerintem az alsó rétegben (nem degradálóan említem), nagy a folyamatos csere, ott is nagy a pörgés.
Nagy igény van a nyelvre, angol, német, francia...
Én még nem panaszkodom, mert itt Budapest vonzás körzetében rengeteg munka van hirdetve, de nem egyszerű így sem, mert azért aki itt él, tudja a bejutás, és a haza út napi 3 óra is lehet, kb. a húsz kilométer, és kocsival sem egyszerűbb a bejutás, és a hazamenetel.
Amit elvárnak a szakmai tapasztalat. És a hosszú önéletrajz.
Amit nem nagyon szeretnek, válaszolni a beérkezett jelentkezésre. Persze amíg nem válaszolnak, van remény. Remény meg életet menthet sokszor. De a tovább lépést nem segíti.
Ha olyan ki naiv, jól megrágom, alkalmas lennék e erre a feladatra, emberke keres állást mint én, sokat válogatok, és napi egy, max kettő állásra jelentkezem.
Ugye az én esetemben annyira összetett minden. Mondjuk szerintem minden esetben.
Szerettem volna bizonyos fokig emberekkel foglalkozni, igen gyerekekkel is.
Szerettem volna a közelben munkát, ne kelljen csomó időt utazással tölteni.
Szerettem volna adminisztratív munkát, nem azért mert leesik a gyűrű az ujjamról, hanem azért mert a nap minden pillanatában ezt csinálom itthon, mármint a takarítást, stb.... Jó lenne kipróbálnom magam máshol is.
Szerettem volna olyan helyre menni dolgozni, ahol alapvetően jókedv van,  családias...olyan nekem való, gondolom értitek.
És akkor egy hete rátaláltam erre a munkára, hihetetlen, de interneten keresztül. Ami azért valljuk be elég csoda számba megy. Mert ugye azt is mindenki látja, ha nem vagy valakinek a valakije...szinte a lehetetlen kategória.
Szombaton találtam ezt a munkát, elküldtem az önéletrajzomat, és hétfőn hívtak, szerdán már állás interjún voltam. Majd ugye azt ígérték, héten még hívnak. Nem hívtak.
Mire gondolsz ilyenkor? Ennyi, nem kellesz, na jó biztos  pénteken elfelejtették, majd hétfőn...de egész hétvégén benned a kisördög, nem jött mégsem össze, az álom meló...mégsem kellesz. Persze biztatnak, hívjam fel őket, hétfő délelőtt, de úgy van ilyenkor az ember, és ha tolakodásnak veszik? Mindegy, eldöntöttem, délután, lesz ami lesz hívom őket, minden telefon csörgésre össze rezzensz, és mikor meglátod a család tagod nevét rajta a kijelzőn, kicsit mérges is vagy. :-) Persze állandóan keresed a többi munkát, és mindig összeszorul a szíved, mert az a munka neked való,semmi más...Majd, kis idő múlva, ott a szám, a telefon kijelzőjén...összeszorul a torkod, nyugtatod magad, semmi pánik akkor sem, ha azt mondják, sajnos...

Végül is, szerdán fél tizenegyre megyek próba napra, és beszélni az orvos igazgatónővel.
Örülök, hálás vagyok, ha sikerül  bizony el fogok egy könycseppet morzsolni...
És ilyenkor olyan nehezen megy az idő, lelked dúl..
Mindezt azért írtam ilyen részletesen le, ha esetleg a környezetedben van hasonló aki munkát keres, legyetek vele türelmesek, biztassátok, szeressétek nagyon, nagyon sokat számít ez, ilyenkor főleg! :-)

2017. szeptember 21., csütörtök

Most éppen...

Jaj, vissza olvasva mennyi hiba van az írásomba, vessző, pont..stb.:-( Mert telefonról pötyögök általában. :-( Erre figyelnem kellene.
Most gépről írok, mert kicsit tanulom az Excel-t, a Word használatát, levelezést.

De fázom, ti is így vagytok vele? Ahogy néztem, nem is lesz olyan finom meleg már a közeljövőben? Hol marad a vénasszonyok nyara? Forróságból a télbe cseppentünk, tegnap este már csináltunk egy próba fűtést. :-( Sajnálom a kis iskolás gyerekeket, bent a terembe egész nap.
Apropó, ma lelkesen ment be Csenge a suliba, olyan jó volt látni őt mosolyogva lépdelni, mennyivel jobb ez így. Mire dolgozni megyek megérik a sulira is.:-) Ami furcsa, hogy keltenem kell. Sosem kellett a nagyokat keltenem. Hamar aludtak este, és korán keltek. Még kamaszkorukban is megy a kelés reggel. Ezzel nincs gond. Csengét meg úgy kell noszogatni..és kapkodunk a végére:-) Ma ahogy tuszkoltam reggel a saját kabátomat Csengére, de valahogy az istennek sem akarta felvenni, jót nevettünk rajta..:-) És mindig arra gondolok, mikor három kicsi gyerekkel csináltuk ezt egyszerre végig. Minden elismerésem a hős anyáknak reggel, na meg az apáknak, ha ők csinálják. :-)

Néha úgy repked a lelkem, néha még meg vagyok ijedve, úgy szeretném az állást, közben meg úgy félek nem kapom meg. Nem attól félek, hogy nem tudom fogadni a beérkező családokat, vagy a hely kezelésétől, megtanulom, csak a számítógépes feladatoktól félek. De mindenki nyugtat, majd ha használom bele fogok jönni, és menni fog rutinból, tudom, vagyis gondolom. Na meg én is ember vagyok, csak tudjátok mindig a maximumra törekszem. Meg félek, hogy a második fordulón, vagy a próba napon nem felelek meg. Jó...tudom azt is, kár agyalni rajta, hiszen inkább örülni kellene, hogy vissza hívtak, nem azt mondták, köszönjük szépen, majd értesítjük.
Na csak pozitívan, mér látom magam előtt, ahogy beérkezek az ajtón, és elfoglalom a helyem, a meleg barátságos kis szobában.:-)

2017. szeptember 20., szerda

Itt vagyok... :)

Írok, írok... :)
Mielőtt elindultam ma, el olvastam minden egyes hozzászólásotokat és erőt merítettem belőle. Köszönöm....
De tudom, nem erre vagytok kíváncsiak. :)
Szóval reggel rendesen izgultam... Aztán csináltam ezt azt láttam remeg a kezem, izgultam. Hamar ott lehet az ember ha tud haladni, negyed óra itthonról. És akkor már 20 perccel hamarabb ott voltam. :) de nem mentem be, csak 10 perccel előbb. ;) ajtó előtt, a kocsiba is végig mantráztam, hogy ne felejtsek el mosolyogni majd. Kinyitom az ajtót és erre soha többet nem kellett figyelmeztetni magam. Mert olyan édes babák voltak ott és kisgyerekek szüleivel, öröm volt rájuk nézni, maga az épület belül is mint egy meleg családi fészek.
Na akkor talán itt az idő elárulnom ez egy korai fejlesztő központ. Ahova a recepcióra, adminisztratív feladatok, épületben eligazodást segítőt, időpont egyeztetőt kerestek. :)
Klasszikus állásinterjú volt, mindent kérdeztek, mindent... (még jó, hogy tegnap átfutottam a kérdéseket) majd körbevezettek az épületen, és visszahívtak majd a főfő igazgatónő is legyen ott a második fordulóra, és egy próba napra.

Na most ez jó jel? Így érzem igen jó, héten még hívnak...
Na ennyi, kicsit örülök már. :)